Mottóm:   " Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, 

                                          hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted "

 Szeretettel köszöntök minden kedves

                                                                                látogatót!

Ez a lap az én "kincses ládikám", amibe szeretnék  minden olyan dolgot összegyűjteni,   ami  számomra kedves, jelent valamit.

Igyekszem olyan tartalommal is feltölteni, amiért  érdemes lesz máskor is idelátogatni. 

Mindenkinek jó böngészést kívánok! 

Sumika

A Kék Bolygó

Szeretem a Földet, ezt a csodás bolygót,

mit Isten azért adott, hogy itt lehessek boldog.
Szeretem azt, kit Isten nekem teremtett,
hálával tartozom, hogy mellette lehetek,
szeretek itt élni, mert itt van Ő nekem,
nyugodt, csendes hangja ébreszt minden reggel.
Szeretem a reggelt, mert rám ragyog a nap első sugara,
vagy nekem szól a pacsirta csodálatos dala, de azért is
szeretem, mert adott egy új napot,
mellyel az életem meghosszabbodott.
Szeretem a nappalt, mert kinyílik a világ,
s megláthatom azt a milliónyi csodát,
szeretem, ahogy a szél a hajamat fújja,
vagy a finom esőcsepp az arcomat mossa,
szeretem az éjszakát, hol az angyalok vigyázzák álmom,
a jótékony sötétség von körém bíbor palástot.
Szeretem a tavaszt, mikor ébred a természet,
a csordogáló kis patakot, mellette a szökellő őzcsapatot,
a zöldellő mezőt, hol nyílik sok virág,
a lombos fákat, zsongó méheket,
a benépesülő fecske fészkeket.
Szeretem a telet, mely fehér lepellel borítja a tájat,
kacagó Hótündér integet a nyárnak,
megrázza ruháját, hó takar be mindent,
így pihentetve a jótékony földet.
Szeretem a nevető holdat, körülötte a csillagokat,
melyek az ablakomon beragyognak,
s irigykedve néznek, milyen jó a Földnek,
ember, növény, állat élvezi e csodálatos létet.

Szeretem ezt a Kék Bolygót, de félek,
mi lesz az emberiséggel, s mi lesz az Ő sorsa,
mert a szíve már alig lüktet, kihasználjuk, megalázzuk,
s nem vesszük észre, hogy a halálát mi okozzuk.

Garai Katalin